Már két napja nem főztem semmit , és eszembe jutott, hogy ennék egy kis palacsintát. Még soha nem készítettem ilyet, csak enni szeretem. A gondolatot tett követte. Felhívtam a legkedvesebb mentoromat, hogy telefonos segítséggel elkészíthessem a palacsintáim.
Azt tudtam az internet segítségével, hogy miket kell vennem hozzá, de minden volt itthon, ezért a boltot most kihagytam. 
Gondoltam nem nagy ördöngösség , tehát még én is meg tudom ugrani ezt a szintet, de majdnem belebuktam.
Egy alaprecept szerint kezdtem el a tésztát, ami nem is volt bonyolult.Bár robotgépet írt a recept a keveréshez, de gondoltam, ha nagyanyáink anélkül is megtudták oldani, én is képes leszek rá.
Addig jól ment minden, amíg a tésztát ki nem kevertem. Valami miatt viszont kissé csomós lett.
Fogtam , és a mentorom segítségét megfogadva leszűrtem , és így már jobb lett, bár nekem kicsit hígnak tűnt az egész kotyvalék.
Ez a későbbiekben be is igazolódott, mert az első palacsintám kivételével a következő 3 db a kukába landolt.. Nem lett volna rossz , de az állaga miatt mindig szétszakadt. Újabb hívás, és azt a tanácsot kaptam , hogy sűrítsem a matériát. Ezzel már sikerült egy viszonylag jó állagú tésztát kapnom, amikből születtek a képen látható palacsinta kezdemények. Ízre jó volt, pláne, hogy baracklekvárral ízesítettem. Formára nem tökéletes még, de az évek , a szakkönyvek, meg főleg a gyakorlat majd meghozza a palacsintáját.
És, hogy miért deszkás a palacsinta? Egyszerű, azon láttam jónak a fotók elkészítését.
Receptet most sem írok, hisz mindenhol megtalálható.
Jó étvágyat!
