Az előző posztom sikerén felbuzdulva-már páran elszörnyülködtek rajta-elhatároztam , hogy elkezdek úgy tenni, mintha főznék.
Ennek anyagi okai is vannak, mivel kiszámoltam, hogy főzni sokszor olcsóbb, mint minden szemetet megvenni és megenni.
Erre biztatott a kedvenc exem is, akitől sokat elleshettem volna, hisz ő kiválóan főz , de csak addig jutottam el, hogy "Mikor lesz kész az ebéd?"
Elsőre nagyon egyszerű ebédet találtam ki. Spagetti valami feltéttel. Elmentem a közeli közértbe és megnéztem, mi a legolcsóbb tészta, amivel dolgozni fogok, Megtaláltam könnyen a leértékelt termékek polcán, ami egy 1 egész tojással legyártott a fene tudja milyen márkájú spagetti volt.Mindegy mert 229 Ft bőven megfelelt a pénztárcámnak. Közben azon gondolkodtam, mi az ami rákerülhet? Volt otthon ketchup-jó, tudom nem azt kéne, hanem sűrített paradicsomot-, és csak sajtot kellett beszereznem. Arra emlékszem, hogy annak idején parmezánt reszelt rá a párom, de arra most nem akartam költeni, így maradt a jó zsíros Trapp István, akit ráreszelhetek az elkészült tésztámra.
Közben még vettem valami egyszerű tányért is, hisz valamiből csak kell majd ennem.Az egész hóbelevanccal hazamentem és nekiálltam , hogy elkészítsem életem első "spaghetti al pomodoro sajttal" ebédem.
Arról volt halvány emlékem, hogy forrásban levő vízbe kell majd beletennem a spagettit. Mi sem egyszerűbb ennél? Igen, de ekkor szembesültem, hogy a konyhámban levő sparhelt gázzal működik, és mint ilyet valahogy be kellene gyújtanom. Persze itthon sem gyufa, sem gázgyújtó nem volt. Vakartam is a fejem, hogyan tovább. Eszembe jutott, hogy a fürdőben gázbojler van , ergo onnan tudok tüzet lopni, mint Prométheusz Zeusztól,
Egy papír fáklyát eszkábálva ezt meg is tettem, és úgy rohantam vissza a konyhába az égő fáklyával, mint az első újkori olimpiai láng hordozója Amszterdamban.
Az első akadályt elhárítva a főzésre koncentráltam, Mivel már említettem, hogy a Konyhafőnök c. műsort sokat néztem, gondoltam ez egy ujjgyakorlat lesz a számomra. Ilyenek jutottak eszembe, hogy a tészta akár lehet al dente, de ezzel most nem akartam pepecselni.
A forrásba levő vízbe beletettem a tésztát, aminek a csomagolására az volt írva, hogy az elkészítési idő kb 9-11 minuta. Ez valóban így is volt , és amikor kész lett és már nem tört bele a fogam a tésztába, kivettem a lábasból és leszűrtem a tanulságot , hogy legközelebb azért jobb spagettit fogok venni.
A leszűrés utána visszatettem a lábasba és pici olajon átforgattam, hogy ne ragadjon nagyon össze a tésztám, És lőn. Ezután kiszedtem egy nagyobb adagot és ízles szerint a már meglévő feltétekkel ehetővé varázsoltam, Hozzá kiváló szamóca szörp dukált .
A végén a maradékból elkészítettem a spagetti " fáj dájning" változatát is, hisz mint az előző posztomban is említettem, az óvodába Sárközi Ákos volt a jelem.
Jó étvágyat!
Ide jöhetne a recept, de azt megint nem tudok.